Jordan Edward Benjamin, vagy ahogy a nagyközönség is ismerheti, grandson eredetileg tanári pályára készült, végül egyetemi tanulmányait nem fejezte be – viszont zenei karrierje során mindig is fontosnak tartotta az oktató jellegű dolgokat. Nem véletlenül játszik főként politikai rock-punk zenét, amiben olyan társadalmi kérdéseket feszeget, melyeket a média és az internet népe szívesen kerül.
Az énekes/dalszerző és rapper 2024-es Sziget Fesztiválos fellépése előtt ült le beszélgetni velünk, egy forró nyári napon. Kiderült, hogy nagyjából egy hetet töltött a fővárosunkban már azelőtt, hogy a fesztiválra érkezett volna és bejárta Budapest nagy részét, mert legutóbb, amikor nálunk járt, nem akadt ideje semmi ilyesmire. Az interjú során egy nagyon közvetlen és nyitott embert ismerhettünk meg, aki már a két backstage között is szóval tartott minket, szóval, mire belekezdtünk magába az interjúba, már olyan volt, mintha egy régi baráttal ülnénk le beszélgetni.
Később, a koncertjére igazi energiabombaként robbant be egy rövidebb bevezető után, megbilincselve, telis-tele energiával. A társadalom- és világkritikus szerepét nem csak a stúdióban, de a színpadon, illetve az interjúk során is megtartja, innen is látszik, hogy tényleg szívén viseli a hétköznapi emberek mindennapos problémáit, beszélgetni pedig úgy ül le, mint az ember a zenész mögött, mint egy átlagember, sztárallűrök nélkül. Így, talán a legérdekesebb üzenetet ő hagyta a rajongóinak ebben a szezonban, de egy igazán mély választ adott arra is, hogy számára mit jelent a szabadság, majd pedig a szeretlek helyett egy másik szót kért, hogy legyen mit mondania a színpadon a közönségének – exkluzív interjú grandsonnal a Sziget Fesztiválról.
Üdv újra Budapesten, nagyon örülünk, hogy itt vagy. Volt lehetőséged körülnézni és felfedezni a várost egy kicsit?
Igen az elmúlt hetet itt töltöttem, hátizsákos túrázással.
Egy egész hetet?
Így van. Mindig, amikor egy turnét elkezdek, és az egy másik időzónában van, mint ahol épp élek, ha tehetem és nem vagyok túl elfoglalt, igyekszem pár nappal korábban érkezni. Egyrészt így van lehetőségem hozzászokni az időzónához, hogy ne a színpadon aludjak el a saját koncertem közepén, másrészt pedig így megismerhetem a helyi kultúrát. Korábban jártam már Budapesten, és tavaly fel is léptem itt, de mindig is szerettem volna jobban megismerni a várost. Vannak felmenőim ezen a vidéken, így ez egyszerre volt oktató jellegű és egyben szórakoztató is – keményen buliztam, nagyon jókat ettem, szóval mindkettőből kijutott.
Örülök, hogy tetszik a város.
Imádom.
Nem tudom, tudtad-e, de a Sziget Fesztivált a Szabadság Szigetének is nevezik. Kíváncsi vagyok, számodra mit jelent a szabadság?
Ez egy nagyon jó kérdés.
Azt hiszem, a szabadság azt jelenti, hogy önmagad lehetsz, és a szabadság egyben lehetőséget is jelent. Szerintem a szabadság az őszinteség és az igazság is. Sokszor ennek az üzeneteit kisajátítják, hogy eladjanak nekünk valamit.
Amerikában bizonyos értelemben rendkívül szabadok vagyunk, más szempontból viszont sosem voltunk kevésbé szabadok, például a magánéletünket érő támadások tekintetében, és olyan dolgok miatt, amikről sokszor még csak nem is tudunk. Szóval számomra a szabadság elsősorban azt jelenti, hogy lehetőséged van arra, hogy önmagad lény, és úgy lásd a világot, ahogy az valójában van. Olyan döntéseket hozni, amelyek azt eredményezik, hogy ezt a rövid időt, amit ezen a bolygón töltesz, egy kicsit autentikusabban élhesd meg.
Tavaly jelent meg a legújabb albumod, az I Love You, I’m Trying. Hogyan tekintesz vissza erre a lemezre most, hogy már több, mint egy éve kint van, és turnéztál is vele, illetve láttad a rajongók reakcióit?
Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem volt egy ilyen igazán személyes albummal egy hosszú turnéra indulni. Sokat változott az életem, mind személyes, mind szakmai szempontból, és nem voltam biztos abban, merre tovább – úgy éreztem, hogy beskatulyáztak. Az I Love You, I’m Trying elkészítése kreatív szempontból merész és kalandos volt, mert újra felfedeztem a hip-hop és más alternatív zenei műfajok iránti szeretetemet. Ezután egy nagyjából 100 napos turnéra indultam, ahol találkozhattam azokkal az emberekkel, akiknek végső soron ez a zene készült. Ez volt az első hosszú turném és az első albumom a pandémia után. Mindig úgy fogok emlékezni rá, mint arra a pillanatra, amikor visszaléptem a világba, és azt mondhattam: nézzétek, mennyit változtam, ez vagyok én most. Miután mindezt megéltem, újra inspirációra leltem, és visszatérhettem a dühös, politikai zenéhez, már sokkal jobban megértve, hogy ki is vagyok valójában, és hogy a rajongóim ismernek és elfogadnak. Ezért is készítettem egy ilyen vallomásos és személyes hangvételű albumot, és miután bejártam a világot, most visszatértem a stúdióba. Azt hiszem, hogy soha nem tudtam volna azt a zenét készíteni, amit most csinálok, ha nem lett volna ez az album.
És hogyan alakul az új albumod?
Kibaszott jól. Úgy érzem, ez az az album, amit az emberek már régóta vártak tőlem, de amit a pandémia alatt egyszerűen nem találtam meg önmagamban. Nagyon minimalista és dühös lesz, és azzal, hogy visszavettünk a hangzásból, csak sokkal erőteljesebbé vált az egész, mert igazából csak én vagyok, néhány gitár és dobok, és egy üzenet, ami tökéletesen illik például egy ilyen fesztiválhoz. Még nem fogok játszani új dalokat, de jövőre, amikor visszatérek, úgy érzem, hogy jó sok új zenét fogok hozni.
Már jó ideje a zeneiparban vagy.
Azért nem annyira régóta.
Jópár éve, bőven vannak tapasztalataid.
Ez így igaz.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi karriered során?
Tegnap volt lehetőségem bejárni a fesztivált, így elmentem bulizni.
Láttam a fellépőket őrült jelmezekben, az arcuk ki volt festve, és gólyalábakon jártak. Ezek az emberek ideutaznak a fesztiválra, kimerítő, 12 órás napokat dolgoznak, nagyon kevés pénzért, csak azért, hogy a művészetükön keresztül kapcsolódjanak az emberekkel. Az, hogy én még mindig ezt csinálom, és olyan zenét készítek, ami a szívemből jön, ráadásul mindezt világos politikai üzenettel és valódi jelentéssel, és hogy körbeutazhatom a világot és kapcsolódhatok emberekkel – számomra ez a legnagyobb büszkeség.
Az, hogy valódi kapcsolatot ápolok a külvilággal úgy, ahogy vagyok, mert sokan azt érzik, hogy választaniuk kell önmaguk és a siker között. Én mindig a saját utamat jártam, és a rajongóim tényleg ismernek. Ez az én legnagyobb büszkeségem.
Végül, üzennél valamit a magyar rajongóidnak?
Túl sokáig tartott, mire eljöttem hozzátok, és megígérem, hogy soha többé nem hagyom, hogy ennyit kelljen várnotok rám. Rengeteg szeretetet kaptam eddig minden alkalommal, amikor itt jártam, ez a fesztivál pedig tényleg megmutatta nekem, hogy mekkora igény van itt a jó zenére és a különféle műfajokra. Azt hiszem, az a fajta zene, amit készítek, ahonnan merít, a harag a dalaimban, mindezekkel sokan tudnak azonosulni itt. Úgy érzem, hogy Magyarországot sokszor félreértelmezik a politikusai és a történelme miatt. Gyakran előfordul, hogy egy országot nem ismernek el a saját büszkeségéért és a fiataljaiért, hanem az idősek tettei alapján ítélik meg. Amerikában élek, ezt nagyon is megértem. Ha bármit üzenhetnék az embereknek, az az lenne, hogy továbbra is bizonyítsátok be, hogy tévednek.
