Dagny-t egészen kiskora óta foglalkoztatta a zene, ami nem csoda, hiszen a szülei jazz-zenészekként tevékenykedtek. A norvég énekesnőt mégis a pop világa szippantotta be, és a Spice Girls volt a legnagyobb inspirációja, amikor még iskolás korában elkezdett dalokat szerezni és kisebb helyeken fellépni a szülővárosában, a csupán 78 ezer fős Tromsø-ben. Az előadó 20 évesen Anglia felé vette az irányt, hogy megvalósítsa az álmait, és egy ideig jó úton is haladt – például Elton John előtt is színpadra lépett – azonban pár év elteltével úgy érezte, csak nem akar beindulni a karrierje. Hazaköltözött hát, és egyetemre ment, de a szülei arra bíztatták, hogy ne hagyjon fel az álmaival – és milyen jól tették.
A debütáló EP-je, az Ultraviolet 2016-ban jelent meg, az egy évvel későbbi Love You Like That című kislemeze pedig olyan előadókat inspirált, mint Katy Perry és a Girls’ Generation nevű K-pop banda. Az első albumára, mely a Strangers / Lovers címet kapta, 2020-ig kellett várni, a folytatás pedig idén júniusban érkezett meg Elle címmel. Dagny az eredeti tervek szerint 2022-ben a magyar közönséget is elkápráztatta volna az energikus koncertjével és a fülbemászó dalaival az akkori turnéja keretein belül, ám ez sajnos elmaradt. Most viszont bepótolja a fellépést, méghozzá nem is akárhol, hanem a Sziget Nagyszínpadán augusztus 8-án. Az énekesnővel az első hazai showja előtt ültünk le beszélgetni: kérdeztük többek között a turnézásról, az új albumáról, arról, hogy mire a legbüszkébb az eddigi karrierje során, üzent a magyar rajongóknak, és természetesen magyarul is tanítottuk egy kicsit – exkluzív interjú Dagny-val a Sziget Fesztiválról.
2022-ben lett volna az első koncerted Budapesten, de sajnos az elmaradt. Most azonban, két évvel később, a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán fogsz játszani, ami Közép-Európa egyik legnagyobb fesztiválja. Mennyire vagy izgatott a fellépés miatt, és mire számíthatunk tőled?
Ó, nagyon izgatott vagyok. Még sosem voltam a fesztiválon, de az elmúlt hónapokban rengeteg embert ismertem meg, akik már jártak ott, és mindannyian azt mondták, hogy egy fantasztikus fesztivál. Szóval igen, nagyon várom már. Ez az első nyarunk, amikor ugyanolyan sok fesztiválon lépünk fel Európa-szerte, mint ahogy Norvégiában szoktunk, ahol az elmúlt kilenc évben lényegében fesztiválok tucatjain játszottunk. Számomra már ez is izgalmas, hogy új emberekkel találkozhatok, és olyanok előtt koncertezhetek, akik előtt még sosem volt alkalmam játszani. Az európai fesztiválok felfedezése olyan érzés, mintha egy teljesen új világ nyílna meg előttem. Nagyon izgatott vagyok, az egész napot ott fogjuk tölteni. Ráadásul aznap még néhány másik norvég előadó is fellép, mint például a Karpe vagy Aurora, úgyhogy nagyon remélem, hogy a koncert után lesz időm kicsit élvezni is a fesztivált.
A Szigetet a Szabadság Szigetének is nevezik. Mit jelent számodra a szabadság?
Ez egy nagyon mély kérdés. Azt hiszem, két oldalról is megközelíthetjük: mit jelent nekem személyesen, és mit gondolok, amikor a szabadságra gondolok.
Számomra a szabadság azt jelenti, hogy lehetőséged van választani, azt szerethetsz, akit akarsz, és úgy élheted az életed, hogy nem korlátoznak dolgok benne, mint mondjuk az, hogy nő vagy.
A szabadság az is, hogy nem kell folyamatosan félelemben élned. A szabadság az, hogy saját véleményt formálhatsz. Igazából nagyon sok minden tartozik ide.
A mai világot látva a szabadság számomra azt is jelenti, hogy békében élhetsz egy olyan országban, ahol megvalósíthatod az álmaidat azokkal, akiket szeretsz.
Ez pedig nem magától értetődő dolog. Ezekre gondolok, amikor a szabadságról gondolkodom. De beszélhetnénk a szabadságról a zenében is, például arról, hogy mit jelent a szabadság a zene alkotásában. Szerintem az, hogy olyan zenét készíthetsz, amilyet csak szeretnél, anélkül, hogy folyamatosan a kiadók vagy a közönség elvárásaihoz kellene alkalmazkodnod. Nehéz kérdés ez, de most leginkább a békés élet lehetősége és a saját utad megvalósítása jut róla eszembe, amit sajnos nem mindenki élhet át.
A legtöbb dalod eléggé pörgős, és a koncertjeid tele vannak energiával. Hogyan pörgeted fel magad, és hogyan hozod magad hangulatba a fellépések előtt?
Úgy érzem, hogy az energiát maga a helyzet adja. Nem számít, hogy hány órát aludtam vagy mennyit utaztam, abban a pillanatban, ahogy a backstagebe érek, valami energia áthatolja a testemet. A nyáron sokat utaztunk, és ez olyan, mintha sportolók lennénk. Nem számít, milyen napod van, ha fáradt vagy, vagy épp magaddal foglalkoznál, mert abban a pillanatban, ahogy felmész a színpadra, teljesen ott kell lenned, készen kell állnod. Korábban, a húszas éveim elején, állandóan pörögtem, mindent egyszerre csináltam, de az utóbbi időben tudatosabban figyelek arra, hogy a turnék után időt adjak magamnak a feltöltődésre.
És ha már a koncertekről beszélgetünk, mi az az egy dolog, amit sosem hagysz otthon, amikor turnézni indulsz?
Inkább úgy mondanám, hogy mi az az egy dolog, amit otthon kell hagynom, amikor turnézni indulok. Nagy növényrajongó vagyok, imádom a növényeket, és
amikor elutazom, otthon kell hagynom a lakáskulcsom, hogy a legjobb barátom öntözhesse a növényeimet.
Szóval nem az a kérdés, mit viszek magammal, hanem hogy mit kell otthon hagynom.
Beszéljünk egy kicsit a zenéről. Három részre osztott albumot fogsz kiadni. Hogyan jött az ötlet, hogy trilógiát készíts?
A trilógia ötlete természetes megoldásként született meg. Az előző albumom, a Strangers / Lovers után rengeteg időt töltöttem új dalok írásával, kísérleteztem, új inspirációkat kerestem. Annyi különböző dal született, hogy egyre nehezebb lett volna egy egységes egészet alkotni belőlük. Ekkor kezdtem el játszani a trilógia ötletével, ami lehetővé tette, hogy különböző irányokat járjak be anélkül, hogy egységesíteni kellene őket. Bár keretet adtam magamnak, ez mégis nagyobb szabadságot adott a kreativitásban. Az emberek talán azt gondolják, hogy ez egy nagy album lesz három részre osztva, de én inkább három különálló, de egymáshoz kapcsolódó albumként tekintek rájuk.
Az első rész már megjelent pár hete. Mesélnél a lemez hátteréről? Mik voltak a fő inspirációid, és mi az üzenet, amit át akarsz adni?
Az elsődleges inspirációm az volt, hogy a koncertjeim élő hangulatát vigyem be a stúdióba. Eddig a stúdióban készült anyagok gyakran polírozottabbak és poposabbak voltak, míg az élő fellépéseink nyersebbek és spontánabbak. Az albumon azt akartam, hogy ez az organikusabb, kevésbé csiszolt hangzás érvényesüljön, ami közelebb áll az indie világához. Szerintem sikerült is ezt megvalósítanunk olyan dalokkal, mint a Heartbreak in the Making vagy a Somebody’s Baby.
Az album nem egy tematikus lemez, inkább az elmúlt évek különböző pillanatait foglalja össze, és az egyetlen célom az volt, hogy őszinte legyek
mert úgy érzem, hogy ha őszinte érzéseket közvetítünk, akkor mások is könnyebben kapcsolódnak hozzájuk. Nem volt egy nagy, átfogó üzenet, amit közvetítetni szerettem volna, inkább próbáltam őszintén kiönteni a lelkem, és olyasvalamit létrehozni, ami számomra valósnak hatott.
Ha csak három szóval kellene jellemezned a készülő második részt, mik lennének azok?
Nem tudom még. Még nagyon az alkotás folyamatában vagyunk. Az előző két albumom során megtanultam, hogy bármi megtörténhet. Bemész a stúdióba, egy tiszta képpel a fejedben, hogy mit szeretnél csinálni, a céljaid is tök tiszták, hogy milyen világot szeretnél megteremteni. Aztán, amikor benne vagy a folyamatban, és egy csomó időt töltesz a stúdióban, egy kicsit ezzel is játszol, meg azzal is, és hirtelen egy teljesen váratlan helyen kötsz ki. De ezt jó értelemben mondom. Nem azért lettem zenész, hogy mindig a tervekhez ragaszkodjak. Nem is vagyok jó az előre megtervezett dolgokban. Szeretek váratlan helyekre jutni a zene készítése közben.
Elég hosszú ideje vagy már a zeneiparban. Mi a legnagyobb eredményed, amire a legbüszkébb vagy?
Ó, sok mindent mondhatnék, de talán az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor tavaly Norvégiában, a legnagyobb önálló koncertemen játszottam. Amikor lejöttünk a színpadról, mindannyian csak annyit tudtunk mondani: „Ez tényleg megtörtént?”. De ha az eredményekről beszélünk, az egyik legnagyobb büszkeségem az, hogy már ilyen hosszú ideje csinálhatom ezt, és mindig ott van bennem a félelem, hogy ez egyszer véget érhet. Folyton emiatt aggódok, hogy egyszer nem fogom tudni folytatni ezt, amit csinálnok. A másik pedig az, hogy sikerült magam köré gyűjtenem nagyszerű embereket, legyen az a zenekarom, a menedzsmentem, a koncertek szervezéséért felelős emberem, vagy a kiadóm. Ők mind lelkesek, szenvedélyesek és jó emberek, ami sokkal könnyebbé teszi a dolgokat.
Végül, van valami üzeneted a magyar rajongóid számára?
Csak annyit szeretnék mondani, hogy
nagyon várom, hogy végre játszhassak nektek, és olyan embereket ismerjek meg, akik kapcsolódnak a zenémmel, és remélem, hogy a koncert után találkozunk, beszélgetünk egy jót.
Már régóta vártam erre a lehetőségre, és nagyon szeretném, ha mindannyian maximálisan kihasználnánk ezt az alkalmat, és egy fantasztikus napot töltenénk együtt.
