Tűzijátékkal a rendőri túlkapás ellen – Athena kritika

Romain Gavras francia rendező filmje először a Velencei Filmfesztiválon, szeptember végén pedig a Netflix kínálatában is debütált. A már Kanye West és M.I.A. klipjein is dolgozó direktor hozzá méltó erős képi világgal kecsegtet új alkotásában, azonban ez önmagában még nem garantálja a maradandó filmélményt.

A film előzetese

A rendőri túlkapás áldozatául esett 13 éves kisöccsük halálát követő néhány óra történetét követhetjük végig három testvér szemszögén keresztül a franciaországi Athena lakótelepen. Az algériai bevándorló család mindhárom életben maradt gyermeke különböző módokon küzd meg a gyásszal, az egyikük rendőrként próbálja megfékezni öccse féktelen haragját a rendfenntartó szervek ellen, mely végül sikertelen kísérletnek bizonyul és féktelen háború tör ki a telep lakói és a rendőri erők között.

Pontosan ezek az összecsapások a film kiemelkedő pontjai, szinte olyan érzésünk támad, mintha egy magas költségvetésű videóklipet néznénk (a lázadó fiatalok színes tűzijátékokkal lövöldöznek mind a levegőbe, mind a rendőrség irányába) kissé háttérbe szoruló cselekménnyel. Bár plusz pont, hogy egy francia rendőr szemszögéből is bemutatásra kerül egy ilyen bevetés fizikailag és lelkileg megterhelő mivolta, az ő történetszála nagyobb hangsúlyt is kaphatott volna.

Körülbelül fél órával a film kezdete után érezhetően belefárad a néző a főszereplők mögött rohanásba (hiszen a kameramunka végig ezt a technikát alkalmazza) és a felbolydult lakótelep nem szűnő hangzavarába, miközben a történetet előrevivő események igen nehezen fellelhetőek, sőt egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy a főszereplők logikátlan lépéseit próbáljuk megfejteni magunkban, még inkább azt, miért is nézzük még a filmet.

Összességében elmondható, hogy a látványos fényképezéstől és a fontos témaválasztástól eltekintve (a francia társadalmi feszültségek egy újabb szeletének bemutatása) sajnos nem sikerült túl emlékezetesre a Netflix premierfilmje. (⭐️⭐️/5)

Megosztás: