© Coughs

Visszatért a gyökereihez MARINA, de magabiztosabban, mint valaha

Megérkezett az énekesnő 5. stúdióalbuma, az Ancient Dreams In A Modern Land!

Ha egy dolgot el lehet mondani Marina munkásságáról, az az, hogy mindegyik lemezének megvan a saját képi és hangzásvilága, így már első hallásra meg lehet állapítani, melyik dala, vagy éppen melyik klipje melyik érájából származik. 2010-ben, a The Family Jewels című albumával lopta be magát a hallgatósága szívébe, melyen zeneileg az indie stílus dominált, dalszövegei pedig telis-tele voltak kétellyel, szégyenérzettel, mi több, egyenesen önutálattal. Egy-két poposabb kitérő után (Electra Heart, Love + Fear) legújabb, ötödik stúdióalbumán ugyanahhoz a hangzáshoz kanyarodik vissza az énekesnő, mint az elsőn, a szövegekben azonban már nyoma sincs az előbb említett Marinának.

Az a Marina, akit az Ancient Dreams In A Modern Land-en ismerünk meg magabiztos, öntudatos, kiáll a nők és a kisebbségek egyenjogúsága mellett, társadalmi és ökológiai problémákra hívja fel a figyelmet, őszintén megnyílik élete eddigi leghosszabb kapcsolatának a végéről, a fájdalomról, amit emiatt érzett, a továbblépésről, és teszi mindezt 10 dalon, fülbemászó dallamokon és táncolható zenei alapokon keresztül.

A korong első dala, mely egyben a címadó is, tökéletes nyitánya az alig 36 perces utazásnak, hiszen szinte mindent magába foglal, amiről szó lesz a továbbiakban. A múlt, a jelen, és a jövő találkozik ebben a dalban, a tézismondata pedig az, hogy tanulnunk kell a múltból ahhoz, hogy egy szebb jövőért dolgozhassunk a jelenben. A zenei alap a lehető legnagyobb természetességgel adja át azt az időtlenség-érzetet, ami a dalszövegből is árad, szinte megbabonázva a hallgatót.

Az előző dalban is szó esett már az identitásról, a Venus Fly Trap pedig teljes mértékben eköré épül. A lemez harmadik hivatalos kislemeze lévén klip is forgott hozzá, melyben Marina több szerepben is feltűnik: olyan szerepekben, mint a némafilmsztár, horror-üdvöske, vagy éppen akciófilm hős, miközben arról énekel, hogy igazából soha nem tudott teljesen beilleszkedni Hollywood világába. 10 éve még lehetséges, hogy ez zavarta őt, mára azonban már nem is akar, hiszen mindene megvan magában, amire szüksége lehet egy boldog élethez.

El is érkezünk a korong beharangozó kislemezéhez, mely még tavaly jelent meg Man’s World címmel, a cím ellenére azonban az eddigi keményebb hangzás után most egy sokkal femininebb dalt kapunk, melyben a saját nőiességét ünnepli az énekesnő, miközben arról énekel, hogy a férfiak által uralt világ hogyan károsította meg a nőket, és a kisebbségeket a történelem során. Megemlíti a boszorkányégetéseket, de a meleg férfiak üldözését és meggyilkolását is.


A Purge The Poison-ben hasonló témák jelennek meg, csakhogy egy teljesen más köntösbe öltöztetve. Az album, sőt, a karrierje egyik legkiemelkedőbb dalában az anyatermészet nevében is megszólal, aki kétségbeesetten szeretne megszabadulni a méregtől, amit az emberek juttattak a szervezetébe. De nem a környezettudatosság az egyetlen fontos téma, ami megjelenik benne. Megemlíti Britney-t, aki az elmúlt időszakban valódi szimbóluma lett annak, hogy a média mennyire kegyetlenül bánt (és bánik) a híres nőkkel, és Harvey Weinstein-t, a hírhedt filmmágnást is, aki nemi erőszak miatt került börtönbe.

Itt egy fordulat következik, és teljes erővel rátaposunk a fékre. A Highly Emotional People ugyanis egy iszonyat erős négyes után az anyag első balladája, mely sajnálatos módon megszakítja az eddigi lendületet. Ugyanakkor nem lehet rá haragudni miatta, hiszen alapjáraton egy csodálatos dalról beszélünk, ami egy nagyon fontos témát dolgoz fel. Hogy mi az? A megbélyegzés, ami a férfiakat éri, ha túlságosan kimutatják az érzelmeiket, esetlegesen még akár sírnak is.

Na de nem lassítunk le még jobban, sőt, már robogunk is tovább a New America-val, ami ismét egy pörgős szerzemény, és ahogy a címéből is kivehető, ezúttal az Egyesült Államoknak célozta meg Marina. Az énekesnő már a legelső lemeze óta előszeretettel ír és énekel az országról, melynek a kultúrája régóta foglalkoztatja, azonban most sokkal inkább a társadalmi problémák kerülnek előtérbe. Olyan szomorú vagy éppen megosztó dolgokról esik szó, mint a rasszizmus (részben George Flloyd gyilkossága inspirálta a dalt), a fegyvertartás, vagy az élelmiszeripar hiányosságai, de olyan popköntösbe öltöztetve, hogyha nem figyelünk a szövegre, eszünkbe sem jutna, hogy milyen komoly témákról énekel. Ez az egyik legzseniálisabb dolog benne!

A kirobbanó energia után ismét behúzzuk a féket, és innentől kezdve nem is nagyon taposunk bele a gázba, ugyanis elérkeztünk a korong második feléhez, ahol jól kivehetően az univerzális problémákat felváltják a magánéleti gondok, és a hangvétel személyesebb lesz. A Pandora’s Box indítja ezt a szálat, amivel betekintést nyerhetünk az énekesnő 5 és fél éves kapcsolatának utolsó szakaszába, és utalást tesz arra, hogy párja megcsalta, ezzel pedig hatalmas fájdalmat okozott neki.

Nem hiába következik közvetlenül utána az I Love You But I Love Me More, hiszen egyfajta folytatása az előző dalnak. Azonban míg ott a kapcsolat vége, és a szakítás puszta ténye, itt már a továbblépés kerül a középpontba, és Marina a kapcsolatban töltött idejével ellentétben most önmagát és a gyógyulását helyezi előtérbe. A zenei alap kiemelkedő része az elektromos gitár, mely szó szerint végigsírja a dalt.

A korongot két szívszorító ballada zárja. A Flowers-ben összegzi a kapcsolatot, és felsorolja az okokat, amiért véget kellett érnie, de nem szomorkodik már miatta, sőt, belenyugodott, és bizakodó a jövőjével kapcsolatban. Csodálatosan cseng benne a hangja a visszafogott zongorakíséret mellett. A Goodbye, a 10. dal pontosan olyan tökéletesen zárja le az albumot, mint amennyire az Ancient Dream megnyitotta. Marina elbúcsúzik élete eddigi leghosszabb kapcsolatától, a nőtől, aki eddig volt, aki abban volt, és láthatóan készen áll a következő fejezetre.

Nem túlzás azt állítani, hogy az eddigi legjobb, és “legmarinásabb” Marina album ez. Csakúgy, mint a FROOT-on, most is minden egyes dalt teljesen egyedül írt meg, így a lehető legszemélyesebb anyagot kaptuk, ezúttal azonban a zenei alapok százszor izgalmasabbak, mint a 6 évvel ezelőtti lemezen. Hangzását tekintve sokkal inkább visszatért a gyökereihez Marina, ám most a birtokában van valaminek, aminek 10 éve még nem volt: a magabiztosságnak, hogy egyszerre írjon a világ nagy kérdéseiről, és a saját lelke legféltettebb titkairól, és fülbemászó indie-pop dalokban énekelje meg azokat.

Marina magyar idő szerint június 13-án, vasárnap este 7 órától egy különleges livestream koncert keretein belül, egy kaliforniai sivatagból mutatja be először élőben az album dalait, amire ide kattintva tudsz jegyet venni. Természetesen rendes turnéra is indul a koronggal, amivel jövő tavasszal látogat el Európába: a dátumokért és a jegyinfókért katt ide!

Megosztás: