Lily Allen 4 éve nem jelentetett meg albumot, most pedig úgy érzi eljött az ideje. A „No Shame” egy nagyon nyers és őszinte kiadvány. A válás érzésének közeledte (vagy annak érzése) és annak befolyására elkészített album e témát öleli fel, és dolgozza fel, igazán Allen-es módra. Lily a történteket értékeli, mint anyuka és mint (ex)feleség. Az albumot, amúgy feltűnően három részre lehet bontani, az első lenne a bevezetés, melyben hallhatjuk az énekesnő kétségbeesettségét, amit egy kis pop és dancehall fűszerez meg. Majd az érzelmes rész következik, végül pedig az a rész, ahol megjelenik a lehetősége egy új férfinak illetve egy kis inspiráció sem hiányozhat.
Az albumban Lily már-már ikonikusnak mondható, lágy hangján illetve a production-ön van a hangsúly, ugyanis sok producerrel rakta össze ezt a korongot. Meglepő stílusváltás fellelhető, és több kritikus szerint is merész volt ebbe az irányba elmozdulni Allen zenéjének, ugyanis az emberek nem ezzel ismerték és szerették meg, de ha azt az oldalát nézzük, hogy ez, eddig Lily Allen kritikailag legelismertebb albuma, valószínűleg az énekesnő sem panaszkodik.
