A Carnival Youth számára a 2024-es év egyszerre egy lezárás és egy új kezdet.
A zenekarok életében vannak olyan pillanatok, amikor visszanézve minden egy kicsit álomszerűnek tűnik – egyfajta időbeli elmélkedés, amelyben múlt és jelen erősen összefonódik a tapasztalatok és élmények alapján. A Carnival Youth számára a 2024-es év egyszerre egy lezárás és egy új kezdet. A lett indie zenekar most a No Clouds Allowed korszak végére pontot téve, új zenei horizontok felé tekint – de közben még mindig van mit mesélniük az elmúlt tíz évről.
Budapest sem ismeretlen számukra: felléptek már A38-on, megfordultak a Szigeten, és ha tehették, mindig belefért egy gyors relax a híres termálfürdőink egyikében. Nem csoda, hogy a magyar közönség hamar a szívébe zárta őket – és ez az érzés kölcsönös. Az elmúlt években ugyan kicsit kevesebbet hallhattunk róluk, de ez nem lustálkodást jelentett: tanultak, kísérleteztek, új zenei irányzatokat fedeztek fel.
A beszélgetés során zenekar eddigi útjáról volt szó, de nem maradt el a tízéves No Clouds Allowed albumról való elmélkedés és arról is szó esett, hogyan alakult át a hangzásuk az évek során. Mesélnek a legkedvesebb budapesti emlékeikről, az új lemez készítésének kihívásairól, és arról is, milyen különös turnéélményeik voltak az elmúlt években. Ha pedig valaha is elgondolkodtál azon, milyen dalt választanának, ha az emberiség sorsa múlna rajta – nos, erre is választ kapsz – exkluzív interjú a Carnival Youth-al.
Hogy vagytok ma?
EDGARS: Jelenleg Tallinnba, Észtországba tartunk, hogy ott adjunk egy koncertet. Reggel van, és épp Kalve kávét iszunk – ez egy helyi pörkölő, amire nagyon büszkék vagyunk. Nemrég volt szerencsénk egy közös kávékeveréket is megalkotni velük. Egy hete tartottunk egy nagyszabású hazai koncertet Rigában, hogy megünnepeljük a bemutatkozó albumunk, a No Clouds Allowed megjelenésének 10. évfordulóját. Egyszerűen fantasztikus élmény volt! Régi barátokkal zenéltünk együtt, és új 3D-s vetítéseket használtunk. Még mindig érezzük annak az estének a kellemes utóhatásait.
Már többször jártatok Budapesten. Van esetleg kedvenc emléketek, ami a városhoz kötődik?
EDGARS: Budapest az egyik kedvenc városunk Európában! Egy klasszikus kedvencünk, ami talán nem meglepő, a termálfürdők – mindig szakítunk rá időt, hogy ellátogassunk valamelyikbe, amikor itt vagyunk. De ha egy konkrét emléket kellene felidéznem, egyszer, amikor Szlovákiából Budapestre menet kifogyott a benzin a kocsinkból. Segítséget kellett hívnunk, de szerencsére így is időben odaértünk a fellépésre!
2019-ben a Szigeten is felléptetek. Tudtátok, hogy a fesztivált a Szabadság Szigetének is nevezik? Mit jelent számotokra a szabadság?
EDGARS: Ezt nem tudtuk, de szerencsére már kétszer is felléptünk a Szigeten, és nagyon reméljük, hogy lesz még alkalmunk visszatérni. A szabadság hatalmas fogalom, amit számtalan módon lehet értelmezni. Hálásak vagyunk azért a szabadságért, amit a kreatív munkánk során élvezhetünk – olyan zenét készíthetünk, amit igazán szeretünk és amiben hiszünk. Szabadok vagyunk a beszédünkben és a tetteinkben. Ugyanakkor, ha részei akarunk lenni a társadalomnak, sosem lehetünk teljesen szabadok. Vannak szabályok és elvárások, amelyeket be kell tartanunk, és korlátoz minket a fizikai testünk, az idő múlása is. Be vagyunk zárva a jelen pillanatba, így egy bizonyos értelemben a teljes szabadság elérhetetlen. Ez a gondolat elvezethet nagyobb filozófiai kérdésekhez, például a szabad akarat vagy Isten létezéséhez, de mi csak zenészek vagyunk, úgyhogy ezeket a kérdéseket inkább az arra hivatott szakértőkre bízzuk!
A No Clouds Allowed, a bemutatkozó albumotok tavaly lett tízéves. Hogyan tekintetek vissza erre a lemezre ennyi év távlatából?
ROBERTS: Repül az idő. Visszatekintve a tíz évre, néha furcsa belegondolni, hogy már ilyen régóta zenélünk együtt. Mindig úgy érezzük, mintha csak most kezdenénk. Az első albumot egyfajta autopilóta üzemmódban írtuk meg. Nem gondolkodtunk túl sokat, és minden ötletünket, ami akkor eszünkbe jutott, beletettük a dalokba. Ez néhány naiv dallamot és ritmust eredményezett, amiket még mindig játszunk élőben, és amiket az emberek is szeretnek. Ugyanakkor van néhány elhamarkodott döntés is, amit ma már másképp csinálnánk.
Mindig is szerettünk kísérletezni, és ez az album nagyon erős indie-folk-rock hangulatot áraszt, ami akkoriban igazán népszerű volt. Őszintén szólva, mára már túlléptünk ezen a stíluson, és a zenei ízlésünk is sokat változott. Most arra törekszünk, hogy olyan zenét alkossunk, amit még tíz év múlva is szívesen hallgatunk majd.
Milyen élmény a rajongók számára az erre a korszakra szánt különleges koncert?
ROBERTS: A korszak lezárásának szentelt különleges koncerten visszatekintünk az elmúlt tíz évre, és szinte minden albumról játszunk dalokat. Különös figyelmet fordítunk a No Clouds Allowed számaira, amelyek közül néhányat évek óta nem adtunk elő. A legtöbb dalhoz teljesen új hangszereléseket készítettünk. Ez egy új szint számunkra a produkció terén: egy kivetítőkkel körbevett színpadot építettünk, és különleges vizuális anyagokat készítettünk a vetítésekhez. Egy 3D-s animátor és gondosan kiválasztott színpadi fények segítségével egy audio-vizuális univerzum dimenzióiba kalauzoltuk a közönséget.
Ha már a koncerteknél tartunk, van valamilyen rituálé, amit mindig megcsináltok a színpadra lépés előtt?
ROBERTS: Igen, van egy ilyen. Ez körülbelül 11 évvel ezelőtt kezdődött ugyanabban a helyszínen, a Palladiumban. Egy másik lett zenekar, az Instrumenti előtt léptünk fel, és a koncert előtt véletlenül kialakítottunk egy rövid rituálét. Jobb kezünkkel kört formáltunk, és elmondtunk egy mondatot, ami igazából értelmetlen, de nekünk sokat jelent. Ez egyfajta belső vicc. Azóta szinte minden fellépés előtt megismételjük ezt a rituálét.
Melyik dalotokat mutatnátok meg egy olyan embernek, aki még nem ismer titeket, és miért
KRISTIANS: Az évek során sok dalt adtunk ki, és mindegyik a gondolataink, érzéseink és az akkori világunk egy pillanatképét tükrözi. Olyan érzés, mintha a tíz évvel ezelőtt kiadott dalokat teljesen más emberek írták volna, mint akik most vagyunk, hiszen minden album és kislemez egy új zenei és szövegi irány felfedezéséről szól. Ha a világot ellenséges űrlények támadnák meg, akik azzal fenyegetőznének, hogy elpusztítják a bolygót, ha nem nevezünk meg egyetlen dalt, akkor a Never Have Enough-ot választanánk. Ennek az üzenete talán megnyugtatná az űrlényeket.
Nyáron jelentettétek meg az Empire of Temptations/Līdz pat bezgalībai című dalokat, amelyek különlegessége, hogy az egyik angol, a másik pedig anyanyelveteken szól. Elmesélnétek, hogyan születtek ezek a dalok az ötlettől egészen a végső változatig?
KRISTIANS: Az ötlet, hogy egy dalt két nyelven adjunk ki, onnan jött, hogy teljes mértékben be akartuk vonni a közönségünket. Egy kis országból származunk, és fontos számunkra az otthonról érkező támogatás, ezért szeretnénk fenntartani a kapcsolatot a hazai rajongóinkkal. Ugyanakkor az is célunk, hogy külföldi rajongóink számára is új zenéket kínáljunk. Ha szeretik, az azt jelenti, hogy elutazhatunk hozzájuk, és felléphetünk ott.
Ezen az ötleten vezérelve a folyamat egy kis demó loop elkészítésével kezdődött, amely tartalmazta a fő szintetizátor-riffet, a basszust és a dobot. Miután befejeztük a zenei alapot, elkezdtük írni a szövegeket. Mivel számunkra természetesebb lett nyelven alkotni, először a Līdz Pat Bezgalībai született meg, ami annyit jelent: „A végtelenségig”. Ezt követően, két hónappal később jelent meg az Empire of Temptations. A két dal koncepcionálisan különbözik, de ugyanazt az érzést közvetítik: az események ismétlődő, végtelen folyamatát.
A legutóbbi stúdióalbumotok, a Naivais ku-kū 2021-ben jelent meg. Mi inspirált arra, hogy ilyen hosszú szünetet tartsatok a következő lemezetek előtt?
KRISTIANS: A pandémia alatt rájöttünk, hogy a külföldi turnézás nem opció, ezért úgy döntöttünk, energiánkat egy új projektbe fektetjük: egy lett filmzenei programba, a Naivais ku-kū-ba. Ez valami igazán különlegessé vált, rengeteg teltházas koncerttel Lettországban, és végül egy albummal zárult.
A Covid alatt a többiek elkezdték az egyetemi tanulmányaikat, amit mindig is szerettek volna, de sosem volt rá idejük. Edgars és Roberts filmrendezőként, míg Emils vizuális kommunikátorként diplomázott. Ezek az élmények friss perspektívát és új készségeket adtak nekünk, amelyeket most vissza tudunk forgatni a zenekarba.
Mindeközben folytattuk a stúdiómunkát és az új dalok írását, de szabad teret adtunk magunknak, hogy ne siessünk. Követtük, amerre a zene vitt minket, ahelyett, hogy határidőkhöz kötöttük volna magunkat. Most sokkal magabiztosabbak vagyunk a zenei irányvonalunkat illetően, és rengeteg anyagot halmoztunk fel, amit saját feltételeink és időzítésünk szerint fogunk kiadni.
Hogy halad az új album?
EMILS: Az új album lassan, de biztosan alakul. Minden dal számos változáson ment keresztül, és remek, hogy van időnk együtt élni ezekkel a demókkal, és reflektálhatunk rájuk, mielőtt kiadnánk őket. Korábban előfordult, hogy túl hamar jelentettünk meg dalokat határidők vagy egyéb nyomás miatt, de eljutottunk oda, hogy most már csak olyan dalokat akarunk kiadni, amiktől mi magunk is teljesen izgatottak vagyunk. És kiderült, hogy egy jó dalt írni tényleg nagyon nehéz.
Ha visszamehetnétek az időben a zenekar kezdeti időszakához, és adhatnátok egyetlen tanácsot a fiatalabb önmagatoknak, mi lenne az?
EMILS: Egyetlen tanácsot adni elég nehéz. Talán: vegyetek Bitcoint!
Van valami üzenet, amit megosztanátok a magyar rajongókkal?
EMILS: Üzenet a magyar rajongóknak? Remélem, valamikor találkozunk, együtt lógunk, és barátok leszünk.
