©

„Kicsi vagyok, de a hangom mindig is hatalmas volt” – exkluzív interjú Alice Chaterrel

Egyvalamit teljesen biztosan lehet állítani Alice Chaterről: ez a lány a színpadra született! Már egészen kiskorától szerepelt különböző darabokban, emellett pedig iskola után nap, mint nap táncolt, és folyamatosan énekelt. A családjában szinte mindenki balerina, ő azonban nem érte be ennyivel, így tizenhat évesen maga mögött hagyta az angliai kisvárost, ahol született, és Londonba költözött, hogy megvalósítsa az álmait. Azóta pedig a csillaga egyre csak felfelé ível!

Két éve robbant be a popzene világába első saját szerzeményeivel, köztük az „Hourglass”, melynek a videóját már több, mint 2,3 millióan látták, debütáló EP-je pedig augusztus elején jelent meg „Aries” címmel. Alice-szel Zoomon keresztül beszélgettünk többek között a bemutatkozó EP-jéről, az inspirációiról, az Iggy Azaleával közös daláról, arról, hogy mi ad erőt neki a mindennapokban, és az is kiderül, mit tenne, ha egy nap csodaországban ébredne fel – exkluzív interjú Alice Chaterrel.

Hallottuk, hogy jelenleg Svédországban vagy!

Igen, március óta Svédországban vagyok! Február végén Los Angelesben forgattam klipet, aztán választhattam, hogy Londonba, vagy Svédországba szeretnék menni. Az utóbbi mellett döntöttem, mert a barátom svéd és itt él, szóval azóta itt vagyok. Imádom Svédországot, annyira csodálatos hely! Már három éve járok ide folyamatosan, az összes zenémet itt készítem. Mikor először jártam Stockholmban, teljesen beleszerettem a városba. Olyan gyönyörű!

A családodban szinte mindenki előadó. Mindig is az volt az álmod, hogy egyszer te magad is az legyél?

Igen, mióta csak az eszemet tudom! Igazából ez az egyetlen dolog, amihez értek. Soha nem ment jól a suli, és elég komoly figyelemzavarral küzdöttem, szóval az éneken és a táncon kívül minden tantárgyból rossz voltam. Szerepelni viszont mindig is imádtam, így 5 vagy 6 éves koromban anyukám elvitt a „Honk!” című darab meghallgatására. Be is válogattak, emlékszem, egy kiskacsát alakítottam! Onnantól kezdve számtalan darabban játszottam a szülővárosomban. A családomban szinte mindenki balerina, én is minden áldott nap táncoltam iskola után.

Szeretem a balettet, de szeretek énekelni, színészkedni, és másfajta táncstílusokat is. Nem akartam beskatulyázni magam, és csak balerina lenni.

Mesélj egy kicsit a karriered kezdetéről! Milyen érzés volt, mikor megjelent az első kislemezed, és leforgattad az első kliped?

Csodálatos érzés volt! Iszonyatosan boldog voltam, de nagyon-nagyon izgultam. A legelső videóm a „Wonderland (My Name Is Alice)” volt. Bár egy kicsit később jelent meg, de az volt az első nagyvolumenű videó, amit forgattam. Soha nem fogom elfelejteni, mikor először megláttam magam a képernyőn. Szerepeltem már korábban is klipekben háttértáncosként, de úgy látni magam a videóban, hogy én voltam az előadó… El is sírtam magam, annyira csodálatos volt az egész! Egyáltalán nem erre számítottam. Azt hittem, egy üres stúdióba fogok besétálni, ahol alig lesznek emberek, de aztán ott volt egy egész csapat! Nagyon különleges volt számomra.

Gratulálunk az „Aries”-hez! Ez az első EP-d, és elég régóta készülőben volt már. Mikor kezdtél el dolgozni rajta, és mik voltak a fő inspirációid?

Igen, tényleg régóta készülőben volt már! A címadó „Aries”-t évekkel ezelőtt, nagyjából négy éve írtam, és tulajdonképpen ez volt az a dal, ami mindent megváltoztatott számomra. Mikor megírtam, rengeteg kiadó és menedzser dobálózott vele oda-vissza. Ekkor kezdtem el ismertté válni, és végül így szerződtetett le a Universal. Fiatalkoromban sokszor volt pánikrohamom, és egyedül kellett megbirkóznom velük az anyukám, vagy a barátom nélkül: erről szól maga a dal. Kiskorom óta anyukám a támaszom, mindenhova, minden egyes fellépésemre el kellett jönnie velem, legyen az színházi előadás, vagy bármi más… Például ottalvós bulikra sem tudtam átmenni a barátaimhoz, mert szó szerint rettegtem, és nem értettem, hogy miért. A „Pretty in Pink” az álmaimról szól. Egy parányi, tengerparti kisvárosban, Ramsgate-ben nőtem fel, ami nem éppen a lehetőségek tárháza.

Mikor iskolás voltam, az volt az álmom, hogy Londonba költözöm, drámasuliba fogok járni, képezni fogom magam, és híres leszek! A barátaim mindig kinevettek miatta. Azt mondák: „Alice, ez teljességgel lehetetlen”.

Ramsgate-ben senki nem csinált még csak hasonlót sem! Tulajdonképpen az egész EP a fiatalkori küzdelmeimről szól, a szerelmi csalódásokról, és arról, hogy nagyobb álmaim voltak, mint egy tengerparti kisváros. Ezért is lett „Aries” a címe, hiszen tipikus kos vagyok!

Mostanában hogyan birkózol meg a problémáiddal? Mi ad erőt a mindennapokban?

Érdekes módon mostanában sokkal jobban vagyok. Rájöttem, hogy mennyit segítenek a légzőgyakorlatok, és igyekszem felülkerekedni a félelmeimen. Rengeteget utazom egyedül, számos ország különböző hoteljeiben szállok meg akár huzamosabb ideig is, így rákényszerültem, hogy egymagam nézzek szembe a problémáimmal. 16 vagy 17 évesen költöztem Londonba egyes-egyedül. Már akkor is légzőgyakorlatokat végeztem, és megpróbáltam elterelni a figyelmemet. Most már egyedül is megy, de akkoriban mindig felhívtam anyukámat, ő pedig megkérdezte, hogy mi az, amit látok, szóval elmondtam neki, hogy mit láttam. Aztán megkérdezte, hogy mi az, meg tudok érinteni. Hogyha éppen a kanapén feküdtem, mondtam neki, hogy meg tudom érinteni a párnát. A következő kérdés az volt, hogy milyen illatokat érzek… Megnyugtat, ha ezeken végigvezetem magam, visszahoz a valóságba. Az ehhez hasonló technikák hatalmas segítséget tudnak nyújtani.

Kik azok az előadók, akik kiskorod óta inspirálnak?

Az első CD, amit gyerekként megkaptam anyukámtól, az egy Christina Aguilera lemez volt. Egyszerűen imádtam, mivel olyan kicsi, de a hangja óriási. Azt mondogattam, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő!

Én is elég alacsony és kicsi vagyok, de a hangom mindig is hatalmas volt.

Whitney Houston nagyban inspirált a grandiózus balladáival. Kiskoromban minden egyes nap ezeket énekeltem, és az összes szomszéd tudta, hogy ki vagyok, olyan hangos voltam! Mióta az eszemet tudom, Céline Dion dalokat énekeltem. Mondhatni ő tanított meg énekelni, nagyon sokat gyakoroltam a dalait. Aztán ott van még Mariah Carey, nyilvánvalóan Alicia Keys, Beyoncé… Rengeteg van! Az összes nagy vokalista. Imádom Madonnát is, nagy hatással volt rám a művészete. Ő az egyik legjobb popsztár. Iszonyatosan inspiráló számomra, hogy újragondolta magát minden érájával és minden lemezével. Nagyon jól össze vannak rakva a dalai, emellett pedig egy elég megosztó személyiség, ezért is imádom annyira. Valódi őserő lakozik benne, hiszen ennyi év után is aktívan zenél, még mindig popsztár! Nagyon tisztelem őt ezért. 

Mesélj egy kicsit az Iggy Azaleával közös dalodról, a „Lola”-ról! Hogyan állt össze ez a kollab?

Van pár közös rajongónk Twitteren, akik csomószor megosztották a „Tonight” klipemet. Azt hiszem, így hallott rólam először, és nagyon bejött neki, amit csinálok. Aztán valaki írt egy hülye cikket rólam azzal a címmel, hogy „Alice Chater Dua Lipa trónjára hajt”, vagy valami ilyesmi, ami a legnevetségesebb dolog, amit valaha olvastam! De a fanok kiakadtak rám miatta, és azt írogatták, hogy „ki az az Alice? ki a fene az az Alice?”. Nem is értettem, ki írt rólam ilyet, de egy kisebb felfordulást okozott vele Twitteren a rajongók körében. Pedig imádom Dua Lipát! Szerintem valaki szimplán kavarodást akart okozni. Iggy látta ezt is, és felmerült benne a kérdés, hogy ki is vagyok, ezért egy kicsit jobban utánam nézett, aztán kitweetelte, hogy „egy kicsit megszállottja lettem Alice Chaternek”. Ezután írt rám Twitteren, hogy imádja, amit csinálok, és elküldte a számát, mert dolgozni szeretett volna velem! Még aznap este elkezdtünk beszélgetni, és arra jutottunk, hogy mindenképp írunk egy közös dalt. Mondtam neki, hogy van egy számom, ami szerintem tetszene neki, és elküldtem neki a „Lola”-t. Nagyjából egy évvel azelőtt írtam, kivettem belőle pár verzét, Iggy pedig imádta! Megbeszéltük, hogy elutazom Atlantába, ahol együtt megírjuk a verzéket és az átvezetőt, a refrén pedig már készen volt. A társszerzőmmel, Kee Ingrossoval mentem, és közösen fejeztük be a dalt. A videót Los Angelesben forgattuk, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot Iggy-vel. Ő is egy aprócska kis faluból származik, neki is hatalmas álmai voltak kiskorában, és keményen megküzdött azért, hogy ott legyen, ahol most van. Régebben egy hotelben dolgozott, aztán elég fiatalon költözött el Ausztráliából… Nagyon tisztelem azt a rengeteg munkát, amit belefektetett mindenbe, amit elért. Szóval nagyon összekovácsolódtunk. Zseniálisnak tartom, és egyszerűen imádom őt!

Nagyon jó látni, hogy ilyen közeli barátok lettetek, és ennyire támogatjátok egymást, főleg, hogy Iggy-t egy időben rengetegen utálták. Adott neked valamilyen tanácsot, hogy hogyan kezeld a negatív kritikát és az utálkozókat?

Igen, ő vérprofi abban, hogy kiszűrje ezeket! Igazából nem szabad az ilyeneket elolvasni sem, hiszen nagyon könnyen okozhatsz magadnak álmatlan éjszakákat vele, attól pedig teljesen magadba fordulsz. Szörnyen fogod érezni magad miatta. A legjobb módja annak, hogy elkerüljük ezeket a negatív energiákat, ha teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk őket. Mikor rólam írnak ilyeneket, már végig sem olvasom, és egy kis időre hanyagolom a telefonom. Szerintem mások is hasonlóképpen birkóznak meg ezzel.

Tudod, mi is emberek vagyunk, egyáltalán nem jó érzés újra és újra utálkozó kommenteket olvasgatni, egyszerűen nem tesz jót a mentális egészségünknek.

A legjobb, ha el sem olvasod, teljesen ki kell zárni ezeket!

Beszéltél már arról, hogy készíteni fogtok egy újabb közös dalt Iggy-vel. Rajta kívül kikkel dolgoznál még a legszívesebben?

Mindenképp csinálunk még egy közös dalt, ami miatt nagyon izgatott vagyok! Kikkel dolgoznék a legszívesebben… Ariana Grandéval, mert elképesztő hangja van, amit nagyon tisztelek benne. Irtó tehetséges, és lenyűgöző az énektechnikája. Imádom The Weekndet és a hangját. Kicsit Michael Jacksonéra emlékeztet, neki pedig hatalmas rajongója vagyok. Nagyon király az imázsa, és minden, amit csinál. Egyszer szeretnék egy Disney balladát is énekelni Céline Dionnal vagy Andrea Bocellivel. Az egy álom lenne!

Roppant színházias a művészeted, egy teljesen más világba kalauzol el minket. Képzeld el, hogy egy nap csodaországban ébredsz fel. Mi lenne az első dolog, amit csinálnál?

Valószínűleg elrepülnék valahova, mondjuk egy tésztaszigetre, ahol csak olasz kaja van! Kizárólag tészta! Imádom a tésztát. Aztán… nem is tudom! A lista végtelen. De nagyon szeretnék repülni.

Novemberben lesz egy headline koncerted Londonban. Tervezel valami igazán különlegeset a rajongóid számára?

Természetesen, hiszen ez lesz az eddigi legnagyobb headline koncertem! Iszonyatosan hiányoztak már a fellépések, így elmondhatatlanul izgatott vagyok miatta. Az biztos, hogy minden eddigi koncertemnél különlegesebb lesz. Lesz pár vendégem, akikkel együtt éneklek majd, és szerintem a közönség imádni fogja őket. Még csak most szervezem az egészet, de az tuti, hogy egy igazán emlékezetes este lesz.

Mesélj egy kicsit a legelső fellépésedről!

Egészen kiskorom óta színpadon állok, de előadóként az első koncertem a Palladiumban volt, ahol Seal előtt léptem fel. Egy jazzkoncert volt, így előadtam az „A Man’s World”-öt, és Etta James-től az „At Last”-ot, csupa jazz szerzeményeket. Imádtam, mivel egy kicsit visszatérhettem a gyökereimhez, és a dalokhoz, amiket kiskoromban énekeltem. Természetesen a saját számaim is felcsendültek, ami elképesztő érzés volt! Nagyon-nagyon izgultam, és ez volt az első alkalom, hogy fülessel léptem fel, előtte csak a hangfalakon keresztül hallottam a saját hangom. A próba kellős közepén odalépett hozzám Seal, és azt mondta „állj! hol van a fülesed?”, én pedig mondtam neki, hogy még nincs olyanom. Elmagyarázta, mennyire fontos, hogy azzal gyakoroljak, és ez lesz a tökéletes alkalom, hogy elkezdjem! Előtte még soha nem léptem fel fülessel, de azt mondta, az nem számít. Szólt valakinek, hogy hozzon nekem egy párt, engem pedig teljesen letaglózott, hogy hallom, amit éneklek! Csodálatos élmény volt. Nagyon sok tekintetben az volt az első igazi fellépésem. Az egész kiadóm és az egész csapatom ott volt, ami miatt rettentően izgultam, hiszen nyilván nagyon jól akartam szerepelni előttük.

Akkoriban senki sem tudta, hogy ki vagyok. Mikor senki nem ismer a közönségből, be kell mutatkoznod nekik, és meg kell nyerned őket.

De nagyon jól sikerült a fellépés… Ott voltak a szüleim is egy kis páholyban, és annyira büszkék voltak rám! Igazán különleges pillanat volt.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit egy rajongód szerzett neked?

Egy híres meleg klubban voltunk Los Angelesben, azt hiszem, Abbey a neve. Táncoltam a barátaimmal, amikor egy srác odajött, hogy „Úristen, te vagy Alice Chater? egyszerűen imádunk a barátaimmal!” aztán elkezdte táncolni az „Hourglass” koreográfiáját, és tudta az egészet! Nagyon meglepett, hiszen nem gondoltam, hogy bárki is ismer Amerikában, ez a srác meg fejből tudta az egész táncomat… Odahívta a barátait, bemutatkoztak, és mondták, hogy mindannyian nagy rajongók. Elképesztő érzés volt, tényleg nem gondoltam volna, hogy bárki is ismer, főleg Amerikában, de az, hogy a srác lenyomta az egész koreográfiát, és hozzátenném nagyon jól! Imádtam, igazán emlékezetes volt.

Ha nem előadó lennél, mivel foglalkoznál a legszívesebben?

Nagyon nehéz kérdés, mert tényleg nem vagyok jó semmi másban! De valószínűleg tervező lennék. Fiatalkoromban mindig magamnak terveztem a ruháimat, aztán kaptam egy varrógépet, így el is tudtam készíteni őket. Szóval vagy tervező, vagy stylist lennék, bár ez még mindig valamilyen szinten az előadók világhoz kapcsolódik.

Melyik dalodat mutatnád meg először egy olyan embernek, aki még nem ismer, és miért?

Szerintem a „Two of Us”-t. Először is azért, mert maga a dal egy kicsit visszafogottabb, így az énekhangom áll a középpontban. Aztán a klipje miatt is, ami szerintem irtó jól össze lett rakva. Elég nyers az egész, nagyon büszke vagyok rá. Alig van benne vágás, csak hosszú beállítások arról, ahogy táncolok. Nem bújok semmi mögé, szóval jól kivehető, hogy olyan előadó vagyok, aki kiskora óta táncol, és ez a szenvedélyem. Emellett szeretek színészkedni is. Úgy gondolom, ez a videó tökéletesen összehozza az éneket, a táncot, és a színészkedést, emellett pedig a divat is megjelenik benne. Imádom azt az outfitemet. A Mugler inspirálta, akiknek nagy rajongója vagyok, a toppot pedig Cher ihlette. Ezek az apró dolgok a kosztümben, és a részletek a videóban hihetetlenül különlegesek számomra. Úgy érzem, a klip nagyon jól bemutatja, mire vagyok képes előadóként, anélkül, hogy bármi mögé bújnék.

A „Pretty in Pink” a fiatalkori álmaidról szól. Mit tanácsolnál a feltörekvő előadóknak, akik arról álmodoznak, hogy egyszer nagy nevek lesznek?

Nem számít, honnan jössz, milyen körülmények között nőttél fel, vagy milyen helyzetben vagy jelenleg.

Ha van egy álmod, ha van valami, amit szeretsz csinálni, és tehetséged is van hozzá, én a helyedben soha, de soha nem adnám fel.

Ne fogadj el nemleges választ, mert rengeteg elutasítást fogsz kapni az utad során, és ezek nem mindig a tehetségedről szólnak. A zeneipar nagyon hierarchikus, de te csak csináld a dolgod, haladj előre, mert nem tudhatod, melyik sarkon vár rád a nagy lehetőség. Soha ne add fel, és ne fogadj el nemleges választ!

Üzennél valamit a magyar rajongóidnak?

Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a támogatásotokat! Mindig látlak titeket Twitteren, és nagyon hálás vagyok, hogy a zeném ennyi különböző helyre eljut. Szeretnék egyszer ellátogatni az országotokba, és koncertezni nálatok, csodálatos lenne! Nagyon szeretlek titeket, köszönöm a végtelen támogatást, és hogy hisztek bennem!

Természetesen nem engedhettük el Alice-t anélkül, hogy tanítottunk volna neki legalább egy magyar szót. Szerencsére neki is tetszett az ötlet, hiszen a felvetésünkre egy izgatott „tanítsatok meg egyet!” felkiáltás volt a válasza, mi pedig, nem meglepő módon, a „szeretlek” szó mellett döntöttünk.

Alice: Oké, mondanád egy kicsit lassabban?

MD: Sze-ret-lek.

Alice: Szerekle!

MD: Majdnem. Sze-ret-lek!

Alice: Sze-ret-le!

MD: Már majdnem jó! Sze-ret-lek!

Alice: Sze- hogy van a közepe?

MD: Ret. R-e-t.

Alice: Szóval, szeretlek!

MD: Így van! Köszönjük!

Alice: Én köszönöm! Most gyakorolni fogom! Próbálok svédül tanulni, de abban sem vagyok túl jó. Az biztos, hogy gyakorolnom kell a nyelveket! Sze-ret-lek! Nagyon jó volt beszélgeti veletek, köszönöm szépen, és köszönöm a támogatást Magyarországról!

Angol változat / English version

További érdekességekért, dalokért és videókért keresd fel Alice Chater hivatalos oldalait!